Adatvédelmi ajánlatkérések jogi háttere

Beszerzések nemzeti értékhatár alatt
– a három árajánlat relevanciája

Az államháztartás alrendszereiben – így a helyi önkormányzatok és költségvetési szerveik esetében is – általános, már-már megkérdőjelezhetetlen gyakorlat a három összehasonlítható árajánlat előzetes rendelkezésre állásának biztosítása a közbeszerzési értékhatárt el nem érő, ám az ajánlatkérő szervezet által belső szabályzatban már jelentősnek minősített összegű beszerzések esetében.

Abban a kérdésben, hogy mi tekinthető a fentiek szerinti jelentős összegnek már korántsem figyelhető meg egységes álláspont, az egyes konkrét önkormányzati beszerzési eljárásrendeket tanulmányozva azonban kijelenthetjük, hogy a skála (jellemzően a település méretével és/vagy a költségvetés főösszegével arányosan) párszázezer forinttól az egy-két millió forintos összeghatárig terjed.

Az ajánlatkérési kötelezettséget megalapozó összeghatár meghatározásakor a fenti, változatos megoldások tükrében óhatatlanul felmerül a kérdés az önkormányzati vezetőkben, hogy léteznek-e olyan objektív jogszabályi rendelkezések, amelyekre a belső szabályozás kialakításakor tekintettel kell lenniük.
Cikkemben ezek összegyűjtésére teszek kísérletet. 

Dr Molnár Péter

Jogszabályi háttér

A közbeszerzési értékhatárt el nem érő áruk vagy szolgáltatások megrendelésére irányuló eljárásrendek jogszabályi hátterének vizsgálata során a jogszabályoknak alapvetően két csoportját kell górcső alá vennünk: Az önkormányzati költségvetési gazdálkodásra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket meghatározó államháztartási törvényt és az annak végrehajtására kiadott kormányrendeletet, valamint a közbeszerzési törvényt és az ahhoz kapcsolódó alacsonyabb szintű jogforrásokat.
Előbbiek határozzák meg az önkormányzati költségvetési gazdálkodásra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, míg az utóbbiakban kerülnek konkretizálásra a beszerzések kiemelt csoportjaira vonatkozó eljárásrendek.
A fentieken túl a potenciálisan releváns jogszabályok körét még egy irányba lehet indokolt bővíteni. EU-csatlakozásunk óta az önkormányzati szektorban kiemelkedő szerepet töltenek be az uniós támogatások terhére tett kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó beszerzések. Speciális jellegük miatt a támogatások felhasználására vonatkozó nemzeti jogszabályok képezik a harmadik vizsgálandó csoportot.

Az államháztartási törvény

Az 1992-es Áht., valamint annak végrehajtási rendelete [az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet; a továbbiakban: az Ámr.] még nem tartalmazott előírást a költségvetési szervek nemzeti értékhatárt el nem érő beszerzéseivel kapcsolatosan. E téren a 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet (új Ámr.) hozott alapvető változást.
A jogszabály 20.§-a a költségvetési szerv kötelezően elkészítendő szabályzatai körében nevesítette a beszerzések lebonyolításával kapcsolatos eljárásrendet, azonban a konkrét szabályzat tartalmával kapcsolatos további instrukciókat már nem tartalmazott.

Hatályos államháztartási törvényünk végrehajtási rendelete [az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII.31.) Korm. rendelet; a továbbiakban: az Ávr.] lényegében az új Ámr. megoldását követi: úgy rögzíti az eljárásrend megalkotásának kötelezettségét, hogy továbbra is hallgat a vonatkozó összeghatárokról, a kapcsolódó hatáskörök gyakorlóiról vagy a lehetséges eljárási modellekről, mintegy a szabályzatot elkészítő költségvetési szerv vezetőjének döntési jogkörébe utalva e kérdések rendezését.
A jogszabály mindössze a költségvetési támogatások vonatkozásában nevesít két, a gyakorlatban akár több árajánlat bekérését is eredményező alapvető követelményt, amikor deklarálja, hogy a támogatás szabályszerű felhasználása érdekében a kedvezményezett közbeszerzési eljáráson túl az egyéb beszerzési eljárásokat is úgy köteles lefolytatni, hogy azok a költségvetési támogatás ésszerű és hatékony felhasználását biztosítsák.

A közbeszerzési törvény

Mivel az államháztartási jogszabályok nem határoznak meg részletes előírásokat, adja magát a gondolat, hogy a közbeszerzési törvényben keressünk releváns rendelkezéseket.

Régebbi (1995-ös, 2003-as, 2008-as, valamint 2011-es) közbeszerzési törvényeinket áttekintve kijelenthető, hogy azok hatálya kizárólag a minimálisan a nemzeti közbeszerzési értékhatárt elérő beszerzésekre terjedt ki. 2017. január 1. napjáig ugyanez jellemezte vonatkozó, hatályos törvényünket (a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLII. törvény, a továbbiakban: a Kbt.) is.

A fenti jogszabályok tanulmányozása során tehát alapvetően nem találkozhatunk a kisebb értékű beszerzésekre vonatkozó előírásokkal, ám egyes, azokban megfogalmazott alapvető szabályok következetes alkalmazása indirekt módon visszahathatott a tényleges önkormányzati gyakorlatra.
Az ún. egybeszámítási szabály egyértelműen feltételezi a kisebb összegű beszerzések naprakész nyilvántartását, az egyes beszerzések előtt a kötelezettségvállalónak pedig okvetlenül vizsgálni kell az áru vagy szolgáltatás becsült értékét, amennyiben el akarja kerülni a közbeszerzési kötelezettség kvázi gondatlan megkerülésének lehetőségét.

Az EU támogatások felhasználásával összefüggő jogszabályok

A jogalkotó az uniós fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos eljárásrendet tipikusan alacsonyabb rendű jogszabályokban rendezte. E jogszabályokban érvényesítésre kerültek az EK-szerződés diszkrimináció tilalmára, illetve a verseny tisztaságának biztosítására vonatkozó rendelkezései is.

Mindennek köszönhetően mind a 2007-től 2013-ig terjedő [ld. pl. 23/2012. (IV. 26.) BM rendelet], mind pedig a jelenlegi, 2014-2020-as programozási időszakban [272/2014. (XI.5.) Korm. rendelet] alapvető előírássá vált a szokásos piaci ár legalább három árajánlattal történő igazolási kötelezettsége.
Ezt az igazolási kötelezettséget a korábban hivatkozott jogszabály a nettó egymillió forintot elérő szerződéseknél követelte, az újabb – néhány kivételtől eltekintve – háromszázezer forintot meghaladó összegű becsült érték esetén követeli meg.

A 2017. évi változások

A Kbt. 2017. január 1. napjával beiktatott 4.§ (3) bekezdése speciális ajánlatkérői kör számára általános jelleggel is kötelezővé tette a három ajánlat bekérését a nemzeti értékhatár alatti, ám egymillió forintot elérő összegű szerződések megkötését megelőzően.

Ezzel párhuzamosan végrehajtási rendeletként hatályba lépett a közbeszerzési értékhatárok alatti értékű beszerzések megvalósításával és ellenőrzésével kapcsolatos szabályokról szóló 459/2016. (XII. 23.) Korm. rendelet, amely – az írásomban eddig említett jogszabályokhoz képest újdonságként – konkrét előírásokat tartalmaz a lefolytatandó eljárással összefüggésben is.

Noha a kormányrendelet jelenleg nem alkalmazandó az önkormányzatok és azok költségvetési szervei vonatkozásában, a cikk íróját a jogszabály több rendelkezésén (különösen: a helyi vállalkozások preferálása, amely leginkább a települési önkormányzatok szintjén éreztethetné hatását) túl a T/12738. számú törvényjavaslat eredeti szövege is arra engedi következtetni, hogy ez már csak idő kérdése.

Konklúzió
Összefoglalva a fentieket kijelenthetjük, hogy a beszerzési eljárásrend megalkotásának kötelezettsége az Ávr. értelmében valamennyi önkormányzat és önkormányzati fenntartású költségvetési szerv vonatkozásában fennáll, a jogszabály mindazonáltal nem határoz meg konkrét, több ajánlat bekérését megalapozó összeghatárt. Mindezek alapján – elméletben – olyan szabályozási megoldás is elképzelhető, amely a nemzeti értékhatár alatti összegű beszerzések esetében megelégszik az egyszerű megrendeléssel – már amennyiben az nem ütközik a költségvetési támogatások ésszerű és hatékony felhasználásának elvébe.
Arra, hogy ez utóbbi körülmény mikor áll fenn, leginkább a támogatások ellenőrzésére feljogosított szervek gyakorlata nyújthat iránymutatást.
A viszonylagos szabadságot korlátozhatják még a Kbt. egyes rendelkezései (különösen az adott esetben közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezettséget keletkeztető egybeszámítási szabály), másrészt a hatályuk alá tartozó beszerzések esetében az európai uniós támogatások felhasználásáról szóló jogszabályokban előírt, árajánlatok számára és az azok rendelkezésre állását megalapozó összeghatárokra vonatkozó előírások.
2017-ben egy új, érdekes tendencia figyelhető meg: a közbeszerzési értékhatár alatti összegű beszerzésekre vonatkozó kérdéseket a jogalkotó egyértelműen a közbeszerzési tárgyú jogszabályok körében kezdte rendezni, tehát az önkormányzati vezetők számára érdemes lehet ezek esetleges év közbeni módosításait is figyelemmel kísérni függetlenül attól, hogy tervezik-e tárgyévben közbeszerzési eljárás lefolytatását.

A cikk a „Jegyző és közigazgatás” szakmai folyóiratban jelent meg

szerzője Dr Molnár Péter